   |
|
1958. augusztus elsején, péntek délután öt órakor nyitotta meg kapuit állatkertünk, az ország talán legszebb természeti adottságú állatkertje. Anghi Csaba, a budapesti állatkert főigazgatója özv. Kittenberger Kálmánné és Kasza László társaságában adta át az új intézményt a közönségnek, amely azóta a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark nevet viseli. A megnyitó óta nehézségekkel, gondokkal és örömökkel teli öt évtized telt el.
Állatkertünk fáradhatatlanul dolgozik a veszélyeztetett fajok fennmaradásáért. Tagja az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének (EAZA) és a Magyar Állatkertek Szövetségének (MÁSZ). Évről évre részt vesz a nemzetközi természetvédelmi kampányokban, szerepet vállal fajmegmentési és tenyésztési programokban (EEP, ESB). Az állatkert a többnyelvű ismeretterjesztés mellett nagy hangsúlyt fektet a természet - és állatvédelem fontosságára, a gyermekeket oktatóprogramokkal várja foglalkozásokra, szabadtéri környezetismeret és biológiaórákra, nyári táborokba.
Állatállományunk is sokat változott az évek során, régebben jellemzően kevesebb faj több egyedét tartottuk, mára inkább a több faj kevesebb egyed elv érvényesül. Ehhez párosul az állatok igényeinek megfelelő méretű és kialakítású kifutók építése, melyek természetszerűséget közvetítenek mind állataink, mind látogatóink felé.
Gyűjteményünkben megtalálhatók a hagyományos állatkerti állatok, (oroszlánok, medvék, majmok) de igazi ritkaságokkal is találkozhattok (kardszarvúak, dzseladák, dromedárok,) melyek hazánkban csak nálunk láthatóak. Ötven emlős-, harmincöt madár- és huszonöt hüllő fajjal találkozhattok Veszprémben.
Véleményeiteket, kérdéseiteket szívesen olvassuk, igyekszünk legjobb tudásunk szerint válaszolni. zoo@allatkertveszprem.hu
Névadónkról Kittenberger Kálmán
(Léva, 1881. okt. 10. – Nagymaros, 1958. jan. 4.): Afrika-kutató, állattani
gyűjtő, útirajzíró. Léván végezte a tanítóképzőt, majd a budapesti polgári iskola tanárképzőjében folytatta tanulmányait, s közben látogatta az Magyar Nemzeti Múzeum állatpreparátori műhelyét.
1902-ben K-Afrikába utazott, hatszor kereste fel Afrika K-i részének Egyenlítő vidéki, állatföldrajzi szempontból leggazdagabb és legérdekesebb területeit.
1902-től 1906-ig a Kilimandzsáró őserdeiben, valamint a környék sztyepjein és szavannáin, 1906–1907-ben a Danakil-földön, 1908–1912 között a Viktória-Nyanza K-i partvidékének sztyeppterületein gyűjtött és vadászott. 1913–1914-ben Uganda keleti felében dolgozott, de a háború kitörésekor internálták és Indiába toloncolták, ahonnan csak a háború befejezése után, 1919-ben szabadult. 1925–26-ban ismét Ugandában, a Ruwenzorit övező őserdőkben gyűjtött és vadászott, végül 1928–1929-ben még egyszer felkereste Uganda Ny-i vidékeit, hogy a nagyvadak és madarak életét tanulmányozza. Több mint 60 000 példányból álló, fajokban is gazdag anyagot gyűjtött az Magyar Nemzeti Múzeumnak. A gyűjtemény mintegy 300 új állatfajt tartalmaz: közel 40-et róla neveztek el.
A Nimród c. vadászújságot szerkesztette. Művei: Vadász- és gyűjtőúton K-Afrikában (Bp., 1927); A megváltozott Afrika (Bp., 1930); Kelet-Afrika vadonjaiban (Bp., 1955); A Kilimandzsárótól Nagymarosig (Bp., 1956). A veszprémi állatkert felvette nevét, melynek bejárata előtt áll bronz mellszobra, R. Kiss Lenke alkotása. Balatonedericsen a Nagy Endre Vadászklub állított táblát emlékének. Sírja a farkasréti temetőben található.
Kittenberger Kálmán 50 éve hunyt el
Állatkertünk leghíresebb lakójáról Böbe A veszprémi állatkert mindmáig leghíresebb lakója Böbe, a csimpánz volt. 1963 elején született Afrikában, Guineában. Miután anyját orvvadászok lelőtték, egy ott dolgozó magyar mérnök fogadta be és nevelte a kis csimpánzt addig, míg sikerült a veszprémi állatkertbe eljuttatnia, ahol hihetetlen tanulékonysága, játékossága révén rövid időn belül az ország leghíresebb állatává vált. Egyszer az állatkertből meglógva egy dózsavárosi család vacsoráját tette emlékezetessé, és addig nem is akarta otthagyni fogadott vendéglátóit, amíg a gondozója motorjával a ház elé nem állt. Több róla készült film főszereplője, szorgalmasan mutatta be tanulékonyságát, leleményességét az egyszerűbb és bonyolultabb eszközök használatában egyaránt.
1969. -re már "igazi festőművésszé" válik.
1969decemberében érdekes kísérlet részese lett, visszavitték afrikai vadon
élő |
Rólunk
